A most hatalma!!!

Melyik az a pont, amikor már elengedted Őt?

Egyáltalán van ilyen?

Számomra a most van.

Szkanderezik a szívem az eszemmel.

Még a bölcs belátás se kanyarodott be az utcámba.

Rád gondolok!

Hol lehetsz?

Mit csinálsz?

Gondolsz-e Rám?

Rám, akinél néha megtértél... abba a puha forróságba, amire szükséged volt.

Mindig csak néztem utánad.

Minden apró találkozás, egyre több darabot harapott ki belőlem.

Minden ígéret hullám mögött már tajtékozott a kétség.

Álom maradsz?

Egy szikkadt vágy, aminek már íze sincs?

Hogyan engedhetnélek el?

Bemennék a patikába egy vény nélküli közöny bogyóra. S ahogy a patikus, úgy én is csak nevetnék a kérésemen.

Elfáradtam.

Szétszóródott a kép...

Menni kellene... tovább... messze… el.

Ez most már az én harcom.

Apró csaták sorozata...

Tudod:

Elme kontra lélek.

A sok miért és a még több miért nem.

Megállok... még fürödnöm kell ebben a bizonytalan mocsárban.

De ha kijutok "Belőled", csak egyet kérek még:

Az utam, az Én Utam,

Ne fogyjon el!!!