Kívánság!!!

Apró csodaként,

Mint a felismerés gúnyolódó szikrája

Amint felhasítja a mélységes eget,

Egy hullócsillag felvillanó fényénél

Lehunyt szemmel arra gondolok:

Már nem téged kívánlak...

Tegnapi!!!

Bevillanó képekben fejezve ki

Hiányod

Vegetáló lelkemből dacom köpködte ki

Emléked foszlányait

Csak a vérem szállította gondolatok

Piszkálták agyam szuvas redőit...

Lényegtelen!

Tegnap még voltál

de végre hajnalodik...

Álmodj Királylány!!!

Ha majd megtalálom helyem

kaotikus labirintusodban,

Ha visszagondolva Ránk,

már nem a  jogos önvédelem

visz előbbre,

Amikor már csak a szeretet nyelve

falja lelkem odvait…..

Akkor csókommá teszlek, te Varangy!!!

Távolodó!!!

Mert van az a pont

Mikor kiürült lelked

Pihenni vágyik.

Nem kell szó, tett, vágy.

Csak a kongó üresség.

Nyugalom, Kedves!

Visszatérek...

Végzet!!!

Ő lett a végzete.

Egy ízlésével éles ellentétben álló

Különc kis senki.

Nem tudta, nem értette, hogy amióta

Meglátta, miért kúszik gondolatai közé

Ez a kis rongy.

Neki ott volt a hamis-csodás élete.

Biztos tudattal nézett körül nap, mint nap

Rezidenciáján.

A birtoklás megnyugtató érzésével

Hintette intelligens szavait

A köznek.

Mégis...

Lelke már botladozva csavargott

Vágyai felé.

Minden magabiztossága ellenére

Már keseredett az íze, gazdagságának.

Még maradj!

Kérte, követelte álmaiban felbukkanó képek érzetét.

Több kell!

Ő!!!

A nő, aki egy huncut mosollyal,

Végül, neki csak egy

Indok nélküli

Nemet mondott!

Csak Hamu!!!

Fényűző cipőben tipegve is,

Olcsó maradsz...

Te szegény!

Béka!!!

Minden drága perced

Mit nekem adtál

Minden érintésed

Mellyel vágyammá váltál

Visszaadom.

Átkozott emléked!

Legyen átkozott!!!

A szabaduló művész!!!

Reszelgetve béklyómat

A nyitott rácson

Hűsítem homlokom.

S, hogy belőled

 a szépségem megmaradt?

Igen!!

Minden mást,

 ki- szakítok!!!

Fél perc...

Eltüntettem

Zavaró lépteid

Nyomát.

Jönnél?

Észre sem veszlek

Szívem.

Bé!!!

Utamon vergődő sikolyaim

Lábnyomát taposom.

Félek....

Elveszett paradicsom után lihegve

Várom köddé válásom.

Dicső úti cél...

Oly messze még a fény.

Távol a vágytól dübörgő hajnalom,

már atomjaira hullik a sárba.

Oly messze vagy már.

S mint gyerekkorom ócska fakockáit.,

Beléd vetett hitemet...

Lerombolom!!!

Jégszív!!!

Távolba néző szemeimből

zúzmara fakad.

Lila ajkamon csak a csendem sóhajtozik.

Még ver a szívem

De hibernált világomban

Már nincs helyed.

Kérlek Kedves, bocsásd meg,

 hogy mostanában

 csak egy jéghideg,

huzatos szellem vagyok.

Pótolhatatlan!!!

A most hatalma!!!

Melyik az a pont, amikor már elengedted Őt?

Egyáltalán van ilyen?

Számomra a most van.

Szkanderezik a szívem az eszemmel.

Még a bölcs belátás se kanyarodott be az utcámba.

Rád gondolok!

Hol lehetsz?

Mit csinálsz?

Gondolsz-e Rám?

Rám, akinél néha megtértél... abba a puha forróságba, amire szükséged volt.

Mindig csak néztem utánad.

Minden apró találkozás, egyre több darabot harapott ki belőlem.

Minden ígéret hullám mögött már tajtékozott a kétség.

Álom maradsz?

Egy szikkadt vágy, aminek már íze sincs?

Hogyan engedhetnélek el?

Bemennék a patikába egy vény nélküli közöny bogyóra. S ahogy a patikus, úgy én is csak nevetnék a kérésemen.

Elfáradtam.

Szétszóródott a kép...

Menni kellene... tovább... messze… el.

Ez most már az én harcom.

Apró csaták sorozata...

Tudod:

Elme kontra lélek.

A sok miért és a még több miért nem.

Megállok... még fürödnöm kell ebben a bizonytalan mocsárban.

De ha kijutok "Belőled", csak egyet kérek még:

Az utam, az Én Utam,

Ne fogyjon el!!!

Ismét havazik...

Halk fröccsenéssel olvad szét,

hogy teret adjon egy másiknak.

Aki elment,

eddig nem tért soha vissza, itt hagyott.

Lelked a lényét, mégis szomjasan issza,

hogy könnyeiddel búcsúzzon el örökre.

De emeld fel lehajtott fejed,

s jegyezd meg!

Bárki legyen is aki porig aláz,

nem viheti magával a szíved!

A Te érdekedben!!!

Jó itt bent...

A mélyülő sötétségben

Még érzem a kinti fényt

Hallom a dalom

Érzem az ízed!

De most jobb itt bent.

És a tüskéim???

Jobb, ha kint maradsz!!!!

És akkor mi van???

Szivárvány híd tetején

Veled hancúrozva

Habos felhőbe harapdálni

De finom volt

Örök pillanatod maradok

Még így is….

A fenekemre pottyanva!